Antoine Henri Becquerel ( 1852 - 1908) francia fizikus, 1896-ban az uránnal és más anyagokkal végzett vizsgálatai során felfedezte a radioaktivitás, amiért 1903-ban Pierre Curie és Marie Curie-vel megosztva fizikai Nobel-díjat kapott. Becquerel fõ kutatási terület a fluoreszencia, foszforeszencia, infravörös sugárzás és a radioaktivitás voltaksugarainak felfedezése után Becquerel úgy hitte, hogy a fluoreszcens fénykibocsátásnak és a röntgensugárzásnak azonos oka van. Ennek igazolására Becquerel beburkolt egy fényképezõlemezt olyan vastagon fekete papírba, hogy azon még akkor sem mutatkozott fátyolosodás, ha több órás intenzív napsütésnek tette ki. Az így beburkolt lemezre egy uránsó kristályt helyezett, amellyel már korábban is mint fluoreszkáló anyaggal kísérletezett. Az egész elrendezést napsütés hatásának tette ki, hogy az uránsó fluoreszkáljon. Amikor Becquerel elõhívta a napsütésnek kitett uránsó alá helyezett fényképezõlemezt, azon feketedést észlelt az uránsó alakjának megfelelõen. Így Becquerel igazolni látta feltevését, miszerint a fluoreszcencia jelenségével együtt jár a röntgensugarak kibocsátása. Hogy a lemez feketedésének semmi köze sincs az uránsó fluoreszcenciájához, arra egy véletlen esemény mutatott rá. Becquerel az elõzõekben ismertetett módon elõkészítette kísérletét, de mivel a nap napokig nem sütött ki, a fotolemezeket abban a reményben, hogy nagyon gyenge képet fog kapni elõhívta. Azonban az uránsó körvonalai igen nagy intenzitással jelentkeztek, a fotolemez sötétben is megfeketedett. További kísérletekkel megállapította, hogy a jelenségnek semmi köze sincs a fluoreszencia jelenségéhez, és kizárólag az uránium jelenlétével van kapcsolatban. Azt is megállapította, hogy a hatás nem függ az urán fizikai vagy kémiai állapotától, továbbá, hogy ez a sugárzás, amelyet egy ideig Becquerel-sugaraknak neveztek, a levegõt éppúgy ionizálja, mint a röntgensugarak.  1900-ban megmérte a béta-részecskéknek  az elhajlását elektromos és mágneses térben. Az így kapott töltés/tömeg arány alapján kimutatta, hogy a béta-részecske az elektronnal azonos. Becquerel utolsó nagy eredménye a sugárzás élettani hatásával függ össze. Ezt már mások is megfigyelték elõtte, de az orvosokat végül mégis az õ cikke késztette kutatásokra, amelyben leírja, hogy a mellényzsebébe tett rádiumminta égési sebet keltett a testén; s ezek a kutatások vezettek el késõbb a sugárzás gyógyászati alkalmazásához.